2016.11.29 Csodálatosan telt az este. Mosolygott, amikor találkoztunk és fesztelenül nevetett is egy-egy vicces történeten, amit mesélt. Jókedvű csiviteléssel telt az utunk hazáig (hozzám). Otthon előkészítettem a vacsorámat, de megenni csak később tudtam, mert először csak a nyelveink és a szánk…

2016.11.28 Ma csak rövid időre találkoztunk. Egy forrócsoki elszürcsölése közben szorítom az egyik kezét. A másikkal ügyesen kortyolgatja a teáját és fesztelenebbül mosolyog, mint tegnap. Ez még nem az az igazi, felszabadult mosoly, de már jobban áll neki és vonalakban tükrözi a boldog szép napok…

2016.11.28 Három kemény hónap telt el a szakításunk óta. Én szakítottam... Valami őrült, megmagyarázhatatlan gondolat miatt, ami befészkelte magát a mindennapjaimba és kereste áldozatait folyton folyvást. Az is én voltam, de nem leszek soha többet. Nem fogom a magam hibáit, a magam hanyagságát más…